Leírás
Szitok vagy áldás a reform, alternativitás említése a magyar oktatásügyben, pontosabban a magyar pedagógiában? A válasz nem könnyű erre a felvetésre, mert a válaszoló világfelfogásától, elveitől függ, hogy milyen asszociációi vannak, amikor meghallja ezeket a szavakat.
Vitathatatlan tény az, hogy 1989 után a pedagógia képviselői is fellélegeztek, és a porosz rendszer alternatívájaként jelentek meg új iskolák. Az alternatív iskolák nagy része valamelyik reformpedagógiai irányzatot képviseli, vagy annak alapján alakította ki saját koncepcióját. Alexander Sutherland Neill és az általa 1921-ben alapított summerhilli iskola neve, nem úgy, mint Nyugaton, ismeretlen volt.
Fóti Péter — a „Summerhill”- rendszer ismerője, értője és rendíthetetlen híve — most egy rendkívül izgalmas kis tanulmánykötetet adott ki: Útmutató rebellis tanároknak címmel. A kötet Neill 2004-ben magyarul — 44 év késéssel — megjelent sikerkönyve után ezt a hiányt igyekszik pótolni, és közelebb hozni a magyar olvasóhoz ezt az izgalmas, ma már semmiképp sem kísérletinek nevezhető iskolát.
A kötet zsebben elfér, metrón olvasható, könnyen kezelhető , gyakran érdemes forgatni. Jó lenne, ha nemcsak rebellis tanárok tennék ezt. Kezdő tanároknak kötelező olvasmány, elsősorban maga az Útmutató című tanulmány. Talán ez a kötet szíve-lelke. A napi iskolai élet szervezéséhez nyújtott Fóti-féle útmutató kulcsszavai, gondolatai a következők: nyitott osztály, a kérdések nyílt megvitatása, a gyerekek találhatnak megoldást, spontaneitás, rutinok, szabályok demokratikus fejlesztése, mindenki ad és kap, a tanár közvetítő, szabad tanítási mód, kreatív rendetlenség, közösen kialakított tananyag, a gyerekek joga arra, hogy beszélhessenek, önértékelés, gyereket látni tanulók helyett, nem kényszeríteni a tanulásra, tisztelni a gyerekek érdeklődését, bizalmi kapcsolat a tanár és gyerek között.
