|
Régi |
Új |
|
Homályos egyéni célok |
Világos célok és szándékok |
|
Elsősorban beszélni |
Többet odafigyelni és hallgatni |
|
„Nekem van inkább igazam” |
„A maga szempontjából mindenkinek igaza van” |
|
Néhány ember dominálja a beszélgetést |
Mindenki teret kap arra, hogy hozzájáruljon |
|
Egymást meggyőzni |
Együtt dönteni |
|
Megpróbálni valamit bizonyítani |
Meghallgatásra és megértésre találni |
|
Egymás ellen harcolni |
Egymást kölcsönösen kiegészíteni |
|
Egy nem kielégítő döntést el kell fogadni |
Egy hatékony döntés születik |
|
Ellenállás és frusztráció |
Világos döntések, amit mindenki oszt |
|
Időpazarlás döntésekre, amik nem fognak működni |
Az időt jó döntésekre fordítani. Ez hosszú távon időt spórol. |
|
Egy hang, vagy a többség számít |
Minden hang meghallgatásra kerül, és mondandója figyelembe lesz véve |
|
A megbeszélésről lecsökkent energiával távozunk |
A megbeszélés után több energiánk van. |
Egy nyilvánvaló sajátossága a körbeszélgetésnek, hogy a résztvevők hozzá kell szokjanak ahhoz, hogy nem reagálhatnak. Körökben dolgozunk, tehát várnod kell arra, amíg te következel sorra, amikor te mondhatsz valamit.
Sokak számára ez a legkényelmetlenebb. A mindennapi életben ezt úgy reagáljuk le, hogy rögtön reagálunk, és ezt szinte már észre sem vesszük. Most azonban néha egy kör erejéig ki kell bírnod.
Ha tovább folytatjátok a munkát a körbeszélgetéssel, akkor ez a kellemetlen érzés alábbhagy. Meglesz az az érzésed, hogy elég időt kapsz, amikor te vagy soron. Te is teret és időt adtál másoknak, és most a tiéd a tér és az idő. Talán azt is észreveszed, hogy az ahogy reagáltál volna, nem is volt olyan értékes.
És amikor elfogadod, hogy nem reagálhatsz, akkor elkezdesz jobban odafigyelni. Amikor ezt a pontot eléred, akkor egy nyugalom költözik be. Van aki ezt élvezni tudja.
Egy állapotba jutsz, amit úgy nevezhetünk, hogy fokozott jelenlét (präsenz). Tudatosabban vagy ott és tudatosabban érzékeled a többieket.
Néhány hónapig egy iskolavezetőséget tanítottam a körbeszélgetésre. Az igazgató megpróbálta a maga befolyását, ahogy ehhez szokott érvényesíteni az első találkozón. Megkapta a visszajelzést, hogy először hallgasson. Nyitott volt a kritikára, mert tanulni akart. A harmadik alkalommal szinte nem szólt egyetlen szót sem. Egyszerűen odafigyelt és élvezte a tanácskozást. Észrevette, hogy a csoport milyen jól dolgozott.
A kiértékeléskor ezt mondta: „Én tanulok a többiektől a legtöbbet. Nem mindenki beszélt, de ha valamit mondtak akkor az fontos volt.”
Kapcsolódó oldalak:
- Fóti Péter: Beszélgetések új filozófiája I.
- Fóti Péter: Beszélgetések új filozófiája (II.)
- Bas Rosenbrand: Szülőkkel gyerekeikről beszélni
