Bevezetö
Elgondolkoztam azon, hogy milyen lehet az a társadalmi környezet, amelyben a gyerekek örömmel tanulnak. Egy ideális képet szeretnék rajzolni, de reális ideálist. Ez azt jelenti, hogy egy gyerek kiegyensúlyozott maradhat, ha a felsorolás nem minden pontja teljesül, de azt gondolom, az igazán jó környezetben mindennek ott kell lennie. Ha valami hiányzik, érdemes rajta elgondolkodni, mert minden hiány oda vezethet, hogy a gyerekek tanulási kedve alábbhagy.
Az alapok
Toleráns környezet a gondolkodásbeli, érzelmi és identitásbeli különbségekkel kapcsolatban. A különbségekkel kapcsolatban a gyerekek nem éreznek el nem fogadást és szégyent. A környezet a részvételre ösztönöz, Igazságosság uralkodik.
A kreativitásról
Hiszünk abban, hogy új ötleteink értékesek, még akkor is, ha azok első pillanatban különösnek tűnnek. Nem rágódunk azon, hogy az amit kitaláltunk valami azonnal hasznos legyen és egy újabb eleme legyen valami nagyobb dolognak. Meg merünk próbálni dolgokat. Jók vagyunk benne, sikeresek leszünk.
Akkor is érhetünk el sikert, ha nem gyakoroltunk nagyon sokáig! Ettől függetlenül is lehetünk jók valamiben, és lehet értelme annak amit csináltunk! A legfontosabb, hogy amit teszünk, azt szenvedéllyel tegyük, nem az, hogy mit várnak el tőlünk! Van belső iránytűnk, ami megmondja, hogy mi az értékes, hogy mi a mi hivatásunk, mi az amit hozzá tudunk tenni a világhoz.
A szabályokról, amik körülvesznek
A szabályok az emberekért vannak, azok megváltoztathatók az emberek igényei szerint. Azoknak a szabályoknak, amelyek értelmét elmagyarázták és azt beláttam megfelelek. A szabályokat meg lehet kérdőjelezni, ha azok nem korrektek, vagy igazságosak. A különbségek az élet részei, a szabályokat ezekhez kell alkalmazni. A szabályokat igazságossá lehet alakítani. Azt választhatom, ami érdekel.
Ha valami nem tetszik….
Lázadás és ellenkezés nélkül is ki tudom fejezni, amit akarok és kapok visszajelzést. Képes vagyok elviselni a sikertelenséget és újra merek próbálkozni. Ha negatív igazságtalan értékelést kapok, képes vagyok azt szóba hozni és ellene tiltakozni. Meghallgatom a többiek nézőpontját és ha azt érzem, hogy igazságtalanságot mondanak, akkor szóban tiltakozom, az érzelmeimet képes vagyok kordában tartani. A heves tiltakozást csak szélsőséges igazságtalanság esetén vetem be. Ismerem egyéni és kollektív jogaimat.
Nincs unalom, érdektelenség
A tanulás izgalmas tevékenység marad. A tanulás egyes lépései is érdekesek maradnak. Visszatérő örömet jelent a tanulás. Nehézségek esetén megvan az akarat azok legyőzésére.
Az értékelésröl
Egyenértékű vagy a többiekkel, függetlenül a társadalmi helyzetemtöl, népcsoportomtól, kulturális milliömtöl, nememtöl. A rólam szóló értékelésben az én teljesítményem döntő. A tanulási lehetőségeim nem függnek a fenti tényezőktől. Nem gondolom, hogy kijelölt helyem van, a fenti tényezők miatt. Hiszek abban, hogy az én teljesítményem értékelésre kerül, hogy vannak lehetőségeim.
Nem vagyok tökéletes
Elégedett vagyok azzal, amit elértem/elértünk. Átgondolhatom, hogy miből mennyit akarok tanulni, megtenni. A hibázás a tanulás része, ha azt kijavítottam, akkor nem fog senki a hibámra emlékezni. A saját tanulási céljaimat állítom a középpontba, a többieket is figyelembe veszem ugyan, de nem a saját céljaim rovására. Kockáztatok, bár tudom, hogy veszthetek is. A tanulás öröm, a hibát ha lehet el kell kerülni, de nem kell rettegni tőle.
Nem vagyok átlagos…
Meggyőződésem, hogy ha akarom sok mindenre képesek vagyok. A tehetség nem velem született, hanem fejleszthetö, ha koncentrálok rá, és megfeszítem erőimet. Önbizalmam van és kitartok. Egészséges önbizalom belül, és a világ fele is. A tudat, hogy ismernek és számolnak velem. Van szerepem, feladatom.
{jcomments on}
