Nagyon rövid bevezető
Tudtam, hogy az iskola 35 éves fennállását ünneplő rendezvény rengeteg energiába került. Magam, mint szülő részt vállaltam a munkában, és több, mint 4 órán át árultam a könyvet, ami ebből az alkalomból jelent meg „otthon az iskolában” címmel.
Tegnap aztán nekiláttam a könyvet olvasni, és boldog voltam, hogy van (a könyv is és az iskola is). Most csak egy rövid részletet fordítok le a könyvből, az iskola egy volt tanárának tollából, és remélem nálunk is hasznos lesz, mert valóban bemutatja a rögös utat, amit az osztrák alternatív iskolák bejártak. Nem minden alternatív iskola egyforma persze, és a szívemhez ez az iskola különösen közel áll, mert a SchülerInennschule ugyanúgy tagja a demokratikus iskolákat tömörítő EUDEC-nak, ahogy a mi egyesületünk is!
Susanne Jerusalem: A tanulás tempója és ritmusa
A gyerekek tanulásának tempója és ritmusa valamint az ő érdeklődésük nekünk központi fontosságú volt, és erről nem is volt vita köztünk. Az iskoláról szóló állandó viták visszatérő címszava volt az induvidualizáció (ez egyéni). Ez általában egy szemfényvesztés, mert valójában ez soha nem valósul meg. Nálunk azonban megvolt! A csoportnak, a közösségnek megvolt az ellentétpárja éppen ez a figyelem az egyéniségre. És ezt a gyerekek ki is használták! Ezt nem kérdezték, ez természetes volt nekik. Ugyanúgy szinte a pedagógiai finomságokra való tekinettel fontos volt, hogy mi a „történetírást” elválasztottuk a „helyesírástól”. Ez egy nagyon fontos dolog. Mert, ha az embert a hibák száma szerint ítélik meg, akkor elkezd bizonyos szavakat, amit nehéz leírni, kerülni, és amilyen röviden csak lehet írni. Ez pedig az elbeszélések esetén kontraproduktív! (a minőség ellen hat). Emlékszem Tommy-ra, aki rondán irt, és rettenetes volt a helyesirása. De ő történeteket írt, amelyek oldalról oldalra terjedtek, füzetről füzetre. Ezekben a történetekben élt. Valamilyen okból az iskolában volt egy bevásárló-troli. Különösen szívesen ült ebben a troliban és irt. Ez egy egészen másfajta tanulás. Természetes az, ha gyerekek az érdeklődésük szerint cselekedhetnek, akkor mindaz, ami a tantervben, a tananyagban áll kisebb esélyt kap. Ez azonban nem probléma, mert arra majd valamikor máskor, valamilyen formában sor fog kerülni. Erre is szükség lesz, de elsőrendű az, hogy az egyéni tempóra és ritmusra figyeljünk, mert ez jelenti az egyéniség támogatását.
Claudia Gerhartl/Christine Oertel/Gerhard Stöger: Zuhause in der Schule / Milena Verlag 2015 146. oldal
