Könyvrészlet W.B. Curry The School (1934) c. könyvének 3. Fejezetéböl (54-56. oldal)
[…] Másodsorban a verseny rossz, mert felmenti a tanárt annak terhe alól, hogy igazi fajta inspirációt nyújtson. Vegyük például az esetet, amelyben Johnny történelmet tanul: Johnny azért tanul történelmet, mert érdekli, vagy mert tanulnia “kell”, vagy a kettő kombinációja. Az iskolai munka nagy része, talán a majdnem minden azért történik, vagy azzal kapcsolatos, hogy a gyerek érdeklődik az őt körülvevő világ iránt. Ebben az esetben, ha a gyerek érdeklődése jelen van, akkor minden mesterséges támogatás mint például a verseny felesleges. De most vegyük azt az esetet, hogy Johnny eddig még nem mutatott érdeklődés a történelem iránt (bármelyik iskolai tárgyat ide vehetjük példának). Mi mégis azt gondoljuk, hogy valamilyen okból kívánatos volna, hogy történelmet tanuljon.
Miért kívánjuk, hogy történelmet tanuljon? Csak azért gondolunk erre, mert úgy érezzük, hogy a történelem ismeretével hatékonyabbá és érettebbé válik, mint egyén és mint polgár. Azt szeretnénk, hogy érezze és értse a múltat, és a mult tanulmányozásából megértse, hogy milyen erők mozgatják az embereket a társadalomban, és ezzel lássa az emberi élet lehetőségeit. Nem azért szeretnénk, hogy a történelmet tanulmányozza, hogy valami tanulmányi díjat nyerjen vele. Ha a motivációja nem elegendő ahhoz, hogy az iskola végeztével tovább tanulmányozza a történelmet, akkor azzal, hogy megtanult néhány dátumot, és azokat leirja egy dolgozatban, elpazaroltuk az idöt. De ha a képzeletében és a gyakorlatban is része lesz az emberiség drámájában, és elkezdi érezni, hogy az evolúcióban valami fontosról van szó, és rájön, hogy gondoskodnia kell a civilizációról, és azokról az eszközökről, amellyel a civilizáció fejlődött, akkor valóban nagy és értékes célok, és ezért érdemes a történelmet tanítani.
Ha igy tanítunk, akkor a szenvedély megérthető, és a történelem egy belépő hely lehet a bölcsesség felé. Minden oktatási tevékenység értéktelen, amelyben az érdeklődés és az önkéntesség nem játszik szerepet, és a nem a tárgyhoz kapcsolódó motiváció és a jegyek és a verseny csak eszközök arra, hogy a hozzá nem értő tanárok lerázzák magukról a felelősséget. Ez akkor is így van, ha bizonyos nyomásra a tanár részéről szükség lehet, mert alkalmanként a legérdekesebb tárgyakban is vannak unalmas részek. De ha felkeltettük a jó érdeklődést, a “fegyelem” a tanuló akaratának megfelelően a kooperációban meg fog mutatkozni. Egy ilyen fajta fegyelemnek nincsenek rossz következményei.
fordította Fóti Péter
Kapcsolódó oldalak:
- Fóti Péter: Bill Curry és a Dartington Hall Iskola
- Bill Curry: A Dartington Hall iskoláról
- W.B. Curry: Hogyan egyeztethető össze a szabadság eszméje és a stabilitás és a folytonosság az also tagozat munkájában?
